Hangszerismertető Győző bácsival - 22.: A hárfa (Lehet 2024)
Aeoliai hárfa (az Aeolus-tól, a szelek görög istenektől): egy olyan típusú doboz, amelyeken csengenek a hangok, amelyeket a szél húrok felett történő mozgatása okoz. Ez kb. 1 méter és 13 cm-8 cm-es (3 láb 5 hüvelyk és 3 hüvelyk) méretű, fából készült hangdobozból készül, amelyet lazán húznak be 10 vagy 12 bélhúrral. Ezek a húrok mindegyike azonos hosszúságú, de vastagságukban és ennélfogva rugalmasságban változnak. A húrok mind azonos hangmagasságba vannak hangolva. A szélben aliquot részekben (azaz fele, harmad, negyed) rezegnek
), így a húrok előállítják az alapvető hang természetes felharmonikáját (harmonikusait): oktáv, tizenkettedik, második oktáv stb. A jelenség technikai magyarázatát lásd: Hang: Állandó hullámok.
kvíz
B őrnagy: Beethoven pillantása
Melyik városban adta fel Ludwig van Beethoven felnőttként első nyilvános előadását?
A húrok szél által gyakorolt természetes rezgésének elvét már régóta elismerték. A legenda szerint Dávid király éjjel az ágya fölé lógta rögzítőjét (egyfajta líra), hogy elkapjon a szél, és a 10. században Canterbury Dunstan hárfából hangot bocsátott ki, lehetővé téve a szélnek, hogy átfújja a húrokat.
Az első ismert eoláris hárfát Athanasius Kircher építette és a Musurgia Universalisban (1650) írta le. Az eolikus hárfa népszerű volt Németországban és Angliában a romantikus mozgalom során a 18. és 19. század végén. Két kísérlet egy gumiharang használatával készült billentyűzetverzió kidolgozására az anémocorde (1789), amelyet Johann Jacob Schnell találta ki, és az éolien zongora (1837), M. Isouard. Az eolikus hárfákat Kínában, Indonéziában, Etiópiában és Melanéziában is megtalálják.
