Hejaz régió, Szaúd-Arábia

Hejaz, Hedjaz, arab Al-Ḥijāz is írta, Szaúd-Arábia nyugati részén, az Arab-félsziget hegyvidéki Vörös-tenger partja mentén, Észak-Jordániától délre az Asir-régióig. A tartomány északi részét már a 6. században elfoglalták, amikor a babiloni káldai királyok Taymāʾ-t nyári fővárosként tartották fenn. Később a hédzsák a nabataei királyság részévé váltak (100 bce – 200 ce), amelynek központja Madāʾin Ṣāliḥ volt. A tartomány 1258-ig ismét Bagdad ellenőrzése alatt állt, amikor az egyiptomiak birtokába került. 1517-ben a törökök elfoglalták. A névleges szabály azonban a Mekka sárfák (nemesek) kezében maradt a vallásos felfordulásokig a 19. század elején, amikor a szent városokat a fundamentalista Wahhābī muszlimok támadták. 1845 után az oszmánok közvetlenül irányították a hejázt, és felépítették (1900–2008) a Damaszkusz – Medina vasútvonalat, hogy egységesítsék területüket. 1916-ban, az I. világháború alatt, Sharīf Ḥusayn ibn ʿAlī, aki vonalas leszármazást követelt Muhammad próféttól, a török ​​uralom ellen lázadott, megsemmisítette a vasútot, és Hejáz királyává nyilvánította magát. Ḥusayn uralkodása 1924-ben véget ért, amikor Wahhābī invázióval szemben lemondott, és 1925-ben fia és utódja, ʿAlī is lemondott és elhagyta az országot.

Arábia: A Hejaz és Asir

A félszigetnek a Vörös-tenger feletti hosszában gyakorlatilag megszakítás nélküli lesiklása van. A szakasz az Akaba-öböltől egy kb

Ibn Saʿūd, Najd szultán 1926-ban vette át a Hejaz királyának címet, és 1932-ben Hédzs, Najd és az ő irányítása alatt álló egyéb körzetek egyesültek Szaúd-Arábia Királyságává.

A régió gazdasága, amely valaha az aranybányászattól függött, ma zarándokút kiadásokra, könnyűiparra (különösen Jiddah-ban), kereskedelemre, datolya és gabonafélék korlátozott mezõgazdasági termelésére, valamint Kelet-Arabia olajlelőhelyeibõl származó gazdagságra épül. A két szent város, Mekka és Medina mellett, a fő központok Jiddah, a Vörös-tengeri legnagyobb kikötő, Al-Ṭāʾif (nyári üdülőhely) és Yanbuʿ (Medina kikötője).