A Titkosszolgálat titkai - 1. rész (Lehet 2024)
A hollywoodi feketelistát, az állítólagos kommunista vagy felforgató kapcsolatok miatt nem alkalmazható munkavállalók számára a hollywoodi stúdiók készítették az 1940-es évek végén és az '50 -es években. A II. Világháború utáni Amerika antikommunista furorjában sok keresztes - mind a kormányon belül, mind a magánszektorban - a médiát célozta meg, mint felforgató behatolás helyét. A feketelistát a hollywoodi stúdiók hajtották végre hazatérő képességük előmozdítása érdekében a nyilvános támadásokkal szemben, és arra szolgáltak, hogy megvédjék a filmipart a gazdasági károktól, amelyet annak terméke és a felforgató anyagok összekapcsolása okozna. Bár a feketelistán szereplő számos tétel pletykák eredménye, a gyanú utáni elegendő volt a karrier befejezéséhez.
A filmiparban a kommunista befolyás kongresszusi váda 1941-ben kezdődött, amikor Burton Wheeler szenátorok és Gerald Nye kivizsgálták Hollywood szerepét a szovjet propaganda előmozdításában. Wendell Willkie, a stúdiókat védõ ügyvéd kiderítette, hogy a szenátorok összekeverték a judaizmust a kommunizmussal, és a szenátorokat inkább antiszemitákká, mint patriotákká tették. Ezek a meghallgatások a második világháború után sokkal hírhedtebb és befolyásosabb vizsgálatokat várták fel.
1947-ben a Ház Nem-Amerikai Tevékenységi Bizottsága (HUAC) megkezdte nyomozását Hollywoodban. A bizottság által abban az évben átadott személyek közül 10 megtagadta a vallomást. Hollywood Tíznek hívták őket a Kongresszus megvetésével szemben, és rövid börtönre ítélték őket. Noha a mozgóképstúdiók vezetõi kezdetben támogatták a Hollywood Tízet, hamarosan felmondták őket, és a Hollywood Tízet fizetés nélkül felfüggesztették. Röviddel ezután bejelentették, hogy Hollywoodban nem fognak tudatosan alkalmazni a felforgatókat. Megszületett a hollywoodi feketelista.
A HUAC az 1950-es években folytatta a filmipar tagjainak joggyakorlását, és nemcsak saját tevékenységeivel, hanem munkatársaival is kérdéseket tett fel. A megkérdezettek egyharmada együttműködött a bizottsággal, ami gyakran a barátok és munkatársak vádját jelentette, és azok, akik nem működtek együtt, börtönbe kerültek és feketelistára kerültek.
A HUAC mellett magáncsoportok figyelték a szórakoztatóipart, és cikkeket és brosúrákat publikáltak, amelyek felforgató személyeket azonosítottak. A csoportok közül talán a legerősebb az Amerikai Légió, amely nemcsak a médiamunkások kommunista szövetségeiről terjesztett információkat, hanem 2,8 millió tagját arra ösztönözte, hogy filmeket készítsenek olyan emberek által készített filmekre, akik nem működtek együtt a HUAC-tal.
Mivel az antikommunizmus keresztes hadjárat az 1960-as évek elején visszaesett, a hollywoodi feketelistát lassan megszüntették. Maga a Hollywood megemlékezett a feketelista napjairól olyan filmekben, mint a Guilty by Suspicion (1991) és a The Front (1976). Ezek a filmek megerősítik a feketelista közismert elképzelését, mint az amerikai szórakoztatás története betemetését, amikor a filmipar mind a HUAC, mind a magántulajdonban levő antikommunista szervezetek hisztériaává tette magát. A háború utáni időszak antikommunista tevékenységeinek szélesebb körű részeként a hollywoodi feketelistát a médiamunkások a korszakot jellemzõ gyanú és félelem hálójába hozták.
