Gerinc röntgen, CT és MR felvételek (Lehet 2024)
Mágneses rezonancia képalkotás (MRI), háromdimenziós diagnosztikai képalkotó technika, amelyet a testben levő szervek és szerkezetek megjelenítésére használnak röntgen vagy más sugárzás nélkül. Az MRI értékes anatómiai képeket nyújt, és felfedi az idő alatt bekövetkező apró változásokat. Használható a betegség során megjelenő szerkezeti rendellenességek felmérésére, valamint arra, hogy ezek a rendellenességek miként befolyásolják a későbbi fejlődést, és hogy progressziójuk hogyan függ össze a rendellenesség mentális és érzelmi szempontjaival. Mivel az MRI rosszul látja el a csontot, kiváló képeket kap az intrakraniális és az intraspinális tartalomról.
idegrendszeri betegség: mágneses rezonancia képalkotás
A mágneses rezonancia képalkotást (MRI) úgy végezzük, hogy a beteget mágneses tekercsbe helyezzük, és rádióhullámot alkalmazunk
Az anMRI eljárás során a beteg egy hatalmas, üreges hengeres mágnesben fekszik, és egy erős, állandó mágneses mezőnek van kitéve. A pásztázandó test különböző részein lévő atomok különböző mágneses mezők frekvenciájához rezonálódnak. Az MRI-t elsősorban a hidrogénatomok oszcillációinak kimutatására használják, amelyek protonmagot tartalmaznak, amely forog, és így úgy tekinthető, hogy kicsi mágneses mezővel rendelkezik. Az MRI-ben a háttérmágneses mező sorba vonja az összes hidrogénatomot a leképezendő szövetben. A második mágneses teret, amely eltér a háttérképtől, másodpercenként sokszor be- és kikapcsolja; bizonyos impulzusszám mellett a hidrogénatomok rezonálnak, és egybeállnak ezzel a második mezővel. Amikor a második mezőt kikapcsolják, az azzal felsorakoztatott atomok visszahúzódnak, hogy igazodjanak a háttér mezőhöz. Visszafelé fordulva olyan jelet hoznak létre, amelyet fel lehet venni, és képpé konvertálható.
A nagy mennyiségű hidrogént tartalmazó szövetek, amelyek bőségesen fordulnak elő az emberi testben víz formájában, fényes képet eredményeznek, míg a kevés hidrogéntartalmú vagy egyáltalán nem tartalmazó szövetek (pl. Csontok) feketének tűnnek. Az MRI-kép fényességét megkönnyíti egy kontrasztanyag, például gadodiamid felhasználása, amelyet a betegek benyelnek vagy beadnak az eljárás előtt. Noha ezek az ágensek javíthatják az MRI-ből származó képek minőségét, az eljárás érzékenysége viszonylag korlátozott marad. Fejlesztés alatt állnak az MRI érzékenységének javítására szolgáló technikák. Ezeknek a technikáknak a legígéretesebb a para-hidrogén használata, amely egy olyan hidrogén forma, amelynek egyedi molekuláris centrifugálási tulajdonságai nagyon érzékenyek a mágneses terekre.
Az MRI-ben alkalmazott mágneses mezők finomítása rendkívül érzékeny képalkotó technikák kifejlesztéséhez vezetett, például diffúziós MRI és funkcionális MRI, amelyek célja a szövetek nagyon specifikus tulajdonságainak ábrázolása. Ezen felül a mágneses rezonancia angiográfia, az MRI technológia egyedülálló formája, felhasználható az áramló vér képének elkészítésére. Ez lehetővé teszi az artériák és vénák megjelenítését tűk, katéterek vagy kontrasztanyagok nélkül. Az MRI-hez hasonlóan ezek a technikák elősegítették az orvosbiológiai kutatások és diagnózis forradalmát.
A fejlett számítógépes technológiák lehetővé tették a radiológusok számára, hogy hologramokat készítsenek, amelyek háromdimenziós képeket szolgáltatnak a hagyományos keresztmetszetekből, a hagyományos MRI szkennerekkel. Ezek a hologrammok hasznosak lehetnek a léziók pontos meghatározásában. Az MRI különösen értékes az agy, a gerincvelő, a medencei szervek, például a húgyhólyag és a csontcsont (vagy szivacsos) képalkotásban. Gyorsan és élénken felfedi a daganatok pontos mértékét, és korai bizonyítékokat ad a stroke által okozott lehetséges károkról, lehetővé téve az orvosoknak, hogy korán végezzenek megfelelő kezelést. Az MRI szintén nagymértékben elhagyta az artrográfiát, a festéknek az ízületbe történő injektálását a porc vagy ízületi sérülés megjelenítéséhez, valamint a mielográfiát, a festék injekcióját a gerinccsatornába a gerincvelő vagy az intervertebrális korong rendellenességek megjelenítésére.
Mivel a betegeknek csendben kell feküdniük egy keskeny csőben, az MRI növelheti a szorongás mértékét a betegekben, különösen a klaustrofóbiában szenvedő betegeknél. Az MRI további hátránya, hogy hosszabb szkennelési ideje van, mint néhány más képalkotó eszköznél, ideértve a számítógépes axiális tomográfiát (CAT). Ez az MRI-t érzékenyvé teszi a mozgástermékekre, és így kevésbé fontos a mellkas vagy a has letapogatásakor. Az erős mágneses mező miatt az MRI nem használható, ha pacemaker van jelen, vagy ha fém van olyan kritikus területeken, mint például a szem vagy az agy. Lásd még a mágneses rezonanciát.
