Szorongásos zavar mentális zavar

Szorongásos rendellenesség, bármely olyan rendellenesség bármelyike, amelyet félelem, rettegés vagy félelem érzése jellemez, amely egyértelmű vagy megfelelő ok nélkül merül fel. A szorongás általában adaptív mechanizmus, amely jelzi a potenciálisan káros belső vagy külső változásokat, és ezáltal lehetővé teszi az egyének számára, hogy elkerüljék a károsodást vagy megbirkózzanak a stresszel. Ha a szorongás látszólag ok nélkül vagy túlzottan fellép, viszonylag ártalmatlan ingerekre adott válaszként, és megzavarja az ember életét, akkor szorongási rendellenességet lehet diagnosztizálni.

mentális rendellenesség: szorongásos rendellenességek

A szorongást úgy határozták meg, mint egy félelmet, rettegést vagy félelmet, amely világos vagy megfelelő indoklás nélkül felmerül. Így tehát

A szorongási rendellenességek a leggyakoribb pszichiátriai rendellenességek a világon. A hatékony kezelés ellenére azonban sok érintett személyt nem diagnosztizálnak vagy kezelnek megfelelően. A szorongási rendellenességek gyakran krónikus és fogyatékos állapotok, amelyek hatalmas érzelmi és monetáris költségekkel járnak.

Gyakori szorongási rendellenességek

Általános szorongásos zavar

Az generalizált szorongásos betegek esetében legalább hat hónapon keresztül tartósan fennáll a gond és szorongásos tünetek. Ez a betegség a nőket jobban érinti, mint a férfiakat; az átlagos életkora körülbelül 30 év. Hajlamos egy krónikus pályát futtatni. Az általános szorongásos rendellenességet gyakran egyéb állapotok kísérik, például depresszió, pánik rendellenesség, társadalmi szorongásos zavar és kábítószer-fogyasztás. A generalizált szorongásos rendellenesség bizonyos fogyatékossági mutatói, különösen a szerepcsökkenés súlyossága összehasonlítható a súlyos depressziós rendellenességekkel. A depresszió vagy más állapotok egyidejű jelenléte az általános szorongásos rendellenességben nem csak a fogyatékosság terheit növeli, hanem a rendellenességgel járó gazdasági költségeket (távolmaradás, fokozott egészségügyi ellátás és kórházi kezelések miatt).

Obszesszív-kompulzív zavar

Az obszesszív-kompulzív rendellenességet (OCD) az ismétlődő, erősen tolakodó, szorongást kiváltó gondolatok, impulzusok vagy képek, amelyek rövidek megszállottságnak nevezik. Az esetek kb. 80% -ában az rögeszmék mentális és motoros kényszerekhez vezetnek (ismétlődő ritualizált gondolatok vagy cselekedetek) a szorongás csökkentése érdekében. Az OCD-vel szenvedők napi órákat tölthetnek kényszerítő tevékenységekben, a normális élettevékenységek kivételével. Az OCD általában gyermekeken vagy fiatal felnőtteknél jelentkezik, hajlamos egy krónikus viasz- és csökkenéses folyamra, és sok életterületen jelentős rokkantsággal jár. Számos OCD-beteg alacsony önértékelésről számol be, általában nagyon későn keresnek segítséget, és életük során magas a depresszió aránya. A súlyos OCD-ben szenvedő embereknek súlyos társadalmi rendellenességeik lehetnek, és pénzügyi szempontból függhetnek másoktól.

Pánikbetegség

A pánikbetegséget a félelmetes hirtelen, néha spontán rohamok jellemzik, amelyeket olyan tünetek kísérnek, mint a terror, a szívdobogás és izzadás. A támadásoktól való félelem az elkerülés mintáját generálja, amely súlyosan ronthatja az ember életét. A rohamok során a félelem, hogy a tünetek infarktusra, stroke-ra vagy más egészségügyi problémára utalhatnak, ismételt mentőszobai látogatásokhoz és drága munkavégzéshez vezet. A pánikbetegségben szenvedők gyakrabban használják az orvosi ellátást, mint a betegség nélküliek. A pánikbetegségben szenvedő betegek károsodásának mértékét különféle tényezők befolyásolhatják, mint például életkor, oktatás, pánikbetegség-diagnózis vagy más pszichiátriai állapot (különösen súlyos depresszió) jelenléte.

A poszttraumás stressz zavar

Azokat az embereket, akik életveszélyes traumákat (pl. Szexuális zaklatás, harc, természeti katasztrófák) tapasztalhatnak, a traumatikus esemény visszatérő, tolakodó gondolatai és álmai, rendellenesen fokozott éberség és szorongás, érzelmi zsibbadás, valamint az őket emlékeztető helyzetek elkerülése érinthetik. a trauma miatt. Ezek a tünetek a poszt-traumás stressz rendellenességre (PTSD) jellemzőek, ez egy nagyon gyakori állapot, amely hajlamos a krónikus lefolyásra. Gyakran társul más szorongási rendellenességekkel, depresszióval és kábítószer-visszaélésekkel. A betegek ingerlékenyek és mérgesek lehetnek, ami nehézségeket okozhat az interperszonális kapcsolatokban.

A háborúval összefüggő PTSD-vel rendelkező veteránok esetében magas az egészségügyi panaszok, az egészségi állapot és az egészségügyi ellátás igénybevétele. A szubjektív szorongás, a rossz fizikai és érzelmi egészség, valamint a társadalmi és szerepfunkciók hasonló károsodásait a nem-veteranus PTSD-s betegek (pl. Nemi erőszak áldozatai) tapasztalják. A PTSD gyakran társul krónikus fájdalommal és más egészségügyi problémákkal (például HIV-vel), és fokozott fájdalommal, nagyobb fogyatékossággal és rosszabb egészségügyi eredményekkel jár. A PTSD egy magasabb öngyilkossági arányhoz kapcsolódik.

Társadalmi szorongásos zavar és specifikus fóbiák

A társadalmi szorongásos rendellenesség jellemzően serdülőkorban alakul ki, gyakrabban fordul elő nők körében, és általában krónikus. A tünetek magukban foglalhatják az idegenektől való félelmet, a megaláztatás vagy mások általi ítélkezés félelmét, valamint a társadalmi helyzetek elkerülését, amikor a figyelem az egyénre koncentrál. Ezekkel a helyzetekkel szemben az ember elpirulást, hasmenést, megnövekedett pulzust, hányingert, verejtékezést vagy remegést tapasztalhat. A társadalmi szorongásos rendellenességet gyakran kíséri a depresszió és az alkoholfogyasztás fokozott kockázata. A szociális szorongásos tünetek alsó küszöbértékét mutató betegek súlyos rokkantságot szenvedhetnek, potenciálisan fokozva az egyidejű depressziót.

A speciális fóbiák irracionális félelemmel járnak, amely egy adott entitásra (pl. Kutyákra) vagy helyzetre (pl. Egy alagúton történő vezetés) összpontosít. A prebiatív szorongás, szorongás tünetei, amikor a félt tárgy vagy helyzet jelen vannak, és a kiváltó helyzetek aktív elkerülése a speciális fóbiákkal rendelkező személyekre jellemző.

Szorongásos rendellenességek kezelése

A szorongásos rendellenességek kezelésének számos lehetősége van, ideértve a kognitív viselkedésterápiát és a gyógyszereket. A diagnózisokkal gyakran kísért szégyen, félelem és megbélyegzés azonban sok beteget elkerül, hogy elsősorban ápolást keressen. A kezelés további akadályai között szerepelhet az egészségügyi rendszer sikertelensége a szorongásos rendellenesség felderítésében. Még kezelés után is sok betegnél fennmaradó tünetek és fogyatékosság áll fenn. Világos bizonyíték van azonban arra, hogy mind a hatékony pszichoterápiás, mind az orvosi kezelés javíthatja a személyes és foglalkozási működést, javíthatja az életminőséget és csökkentheti a szükségtelen orvosi felhasználási költségeket a legtöbb szorongásos rendellenesség esetén. Ezenkívül a szorongásos rendellenességekkel küzdő emberek funkcionális eredményének nagymértékű javítását célzó eszközként javasolták a funkcionális nyereség kifejezetten a kezeléssel történő kezelését és nem csupán a tünetek csökkentését a kezelésekkel. Az egyszerűen validált besorolási skálák rendszeres használata objektíven dokumentálhatja a funkcionális károsodást, elősegítheti a kezelések valódi hatékonyságának értékelését, és segítséget nyújthat a betegeknek a rokkantsági ellátások vagy a megfelelő munkahelyi szálláshelyek alkalmazásában.