Tartalomjegyzék:
Az EKB és az eurorendszer bemutatása három percben (Lehet 2024)
Az Európai Központi Bank (EKB), az euróövezet központi bankja, amely azon 19 Európai Unió (EU) tagországból áll, amelyek közös valutaként bevezették az eurót. Az Európai Központi Bank (EKB) fő feladata a régió monetáris politikájának folytatása az euróellátás irányításával és az árstabilitás fenntartásával. 1998-ban az Amszterdami Szerződés hozta létre. Székhelye a németországi Frankfurt am Mainban található.
Az EKB és az EU-tagállamok nemzeti központi bankjai alkotják az úgynevezett eurorendszert. Az EKB felel az eurorendszerben és az euróövezeten kívüli tagállamokban működő hitelintézetek felügyeletéért. Az EKB-t egy irányító tanács felügyeli, amely hat végrehajtó testület tagjából áll, egy az elnök és az euróövezet országainak nemzeti központi bankjainak 19 elnöke. Az ügyvezetõ testület tagjait az Európai Tanács nevezi ki.
Az EKB monetáris politikát folytat az euróellátás ellenőrzésével a régióban. Ha az euróövezet áremelkedést tapasztal - például egy váratlan növekedés miatt a kereslet vagy a kínálat hirtelen csökkenése miatt -, az EKB úgy reagál, hogy eurókat von ki a piacról, hogy enyhítse az árakra nehezedő nyomást. Ezzel szemben, ha az euróövezet gazdaságai recessziót tapasztalnak - egy gazdasági visszaesést a csökkenő kibocsátáshoz és a gazdasági aktivitáshoz kapcsolódóan -, az EKB úgy lép be, hogy több eurót pumpál a piacra annak érdekében, hogy fokozzák a gazdasági tevékenységet és visszatérjenek a recesszió következményeihez.
Az euróellátás kezelése
Az EKB az egyetlen intézmény, amely engedélyezheti az euro-bankjegyek nyomtatását. Eltérően a Federal Reserve-től, amely az Egyesült Államok központi bankjaként az amerikai államkötvények vételét és eladását használja a pénzkínálat befolyásolására, az EKB a rendelkezésre álló euró mennyiségének közvetlen ellenőrzésével befolyásolja a piac euróellátását. az elfogadható tagbankokhoz. Az EKB minden héten bejelenti a készpénz egy meghatározott összegét, amelyet biztosítani kíván, és meghatározza az elfogadható kamatláb alsó határát. Az elfogadható bankok - amelyek euróövezetbeli nemzeti központi bankok és kereskedelmi bankok, amelyek biztosítékokat nyújtottak és megfelelnek bizonyos mérlegfeltételeknek - majd aukciós mechanizmus útján kezdik el az EKB-alapok ajánlatát. Időnként aukció helyett az EKB meghatározza a kamatlábat, amelyet hajlandó elfogadni, és lehetővé teszi a tagbankok számára, hogy annyi forrást kérjenek, amennyit csak akarnak a kiosztott kamatlábbal. Miután a bankok megkapták az alapokat, felhasználják azokat kölcsönökhöz a gazdasági vállalkozások és a fogyasztók számára. Ilyen módon az EKB ellenőrzi a rendszerbe belépő pénzmennyiséget és a rövid távú kamatlábat, amelyet a bankok fizetnek, hogy megkapják az alapokat.
Válasz a gazdasági válságra
Az EKB elengedhetetlen volt az euróövezet adósságválságára adott válasz megszervezéséhez, amely 2009-ben kezdődött, miután a 2007–2008-os pénzügyi válság Európát sújtotta. Az EKB csökkentette a kamatlábakat, hogy folyamatos euróellátást biztosítson az eurorendszerbe. Az elnök, Jean-Claude Trichet alatt az EKB csatlakozott a Nemzetközi Valutaalaphoz is, hogy milliárd dolláros kölcsönöket biztosítson Portugália, Írország és Görögország nehéz helyzetben lévő gazdaságainak, annak érdekében, hogy elkerüljék ezen országok mulasztásait, amelyek fenyegetnék a az egész euróövezet stabilitása és aláásta az euró közös valutaként tartásának életképességét. Később az a tény, hogy a nyújtott kölcsönöknek a kedvezményezett kormányoknak súlyos költségvetési csökkentéseket és más megszorító intézkedéseket kellett végrehajtaniuk, széles körű tüntetések és nyilvános felháborodás jött létre a kedvezményezett országokban, ami néhány országban, különösen Görögországban jelentős politikai változásokhoz vezetett.
