Ukrán válság: katonai támogatás vagy újabb szankciók? (Lehet 2024)
Előre támaszkodva a szuperhatalmak - nevezetesen az Egyesült Államok - gyakorlata tartós katonai jelenlét létrehozásáról egy idegen országban az erő tervezésére és a nemzeti érdekek előmozdítására.
Az előre támaszkodó kifejezés azokra a felszerelésekre, fegyveres erőkre és tartós katonai létesítményekre vonatkozik, amelyeket külföldön állomásoztatnak vagy békés időszakban a tengeren telepítenek. Általánosabb kifejezés, a jövőbeli jelenlét, magában foglalja a nem kombatizált tengerentúli katonai tevékenységeket, például hozzáférési megállapodásokat, külföldi katonai segítséget, közös kiképzési gyakorlatokat és hírszerzési információk megosztását. A látható tengerentúli katonai jelenlét célja a nemzeti hatalom kivetítése, a potenciális ellenfelek visszatartása és a potenciálisan ingatag régiók stabilizálása. A továbblépés egy adott szuperhatalom védelmi politikai céljait is támogatja azáltal, hogy elriasztja a katonai versenyt egy adott befolyási területen.
A továbblépés kielégíti a logisztikai igényeket és a szélesebb körű stratégiai célokat. A katonai személyzet és felszerelés jelenléte a kulcsfontosságú földrajzi régiókban lehetővé teszi a gyors reagálást konfliktusok esetén, amennyiben az elrettentés kudarcot vall. A katonai eszközök külföldön való elhelyezése jelentősen lerövidíti a felszerelés és a haderő konfliktusokba történő szállításához szükséges időt. A továbblépés tehát lehetővé teszi a parancsnokok gyors mozgását és a katonai hatalom koncentrálását a világ távoli sarkaiba.
A békeidőben előre telepített katonai jelenlét a globális szuperhatalom egyik meghatározó jellemzője. A csúcspontjában a 19. század végén és a 20. század elején a Brit Birodalom a földgömböt átfogó garnizonok és szénsavas állomások rendszerét tartotta fenn. A második világháború után az Egyesült Államok számos háborús bázist lebontotta, ám fontos katonai jelenlétét tartotta fenn Európában és Ázsiában a Szovjetunió visszaszorítása érdekében. A hidegháború vége további szerkezetátalakítást eredményezett, mivel Oroszország arra törekedett, hogy megőrizze regionális befolyását azáltal, hogy megállapodásokat írt alá a volt szovjet köztársaságokkal.
After the September 11, 2001, terrorist attacks, the U.S. Department of Defense embarked on a global posture-realignment process that focused less on a large overseas concentration of U.S. troops and matériel and more on rapid deployment into areas that may be distant from the basing location. These changes in forward-basing posture were intended to address the complex and asymmetric threats of the post-Cold War world more effectively and flexibly.
