tavirózsa (Lehet 2024)
Tavirózsa (Nymphaeaceae család), amely a világ mérsékelt és trópusi részein őshonos édesvízi növények 6 nemzetségében található 58 faj közül bármelyik. A legtöbb tavirózsafaj kerek, különféleképpen bevágott, viaszos bevonatú levelekkel, hosszú száron található, sok légteret tartalmaz, és csendes édesvízi élőhelyekben úsznak. A szárok vastag, húsos, kúszó víz alatti szárból származnak, amelyeket a sárba temetnek el. A mutatós, illatos, magányos virágokat a víz felszínén vagy felett fejtik ki, a hosszú száron, amely a föld alatti szárához kapcsolódik. Minden kupikus virágnak szirmai spirális elrendezése van.
A legtöbb faj virágainak sok porzója van (férfi reproduktív struktúrák). Néhány virág csak reggel vagy este nyílik meg, hogy vonzza a rovarok beporzóit. A gyümölcs általában diófélék vagy bogyós jellegű. Néhány gyümölcs víz alatt érik, amíg el nem törnek vagy el nem romlanak, majd a magok lebegnek vagy elsüllyednek. Néhány vízililiomnak elmerült levelei is vannak. A család minden tagja évelő, kivéve az Euryale nemzetet, egyéves vagy rövid életű évelő növényt, amelyet csak Ázsiában találtak.
A Nymphaea nemzetséget alkotja a vízililiomok vagy a víz nimfák 46 fajból. A közönséges észak-amerikai fehér tavirózsa vagy tavi liliom a Nymphaea odorata. Az európai fehér tavirózsa N. alba. Mindkét fajnak vöröses levelei vannak, amikor fiatal és nagy illatú virágok vannak. Az N. alba levéllapáinak mély, keskeny bevágása van. Más Nymphaea fajoknak rózsaszín, sárga, piros vagy kék virág van; sok fajta hibrid eredetű. Az ókori egyiptomi művészet lótusza általában a kék lótusz (N. caerulea) volt. Az egyiptomi lótusz, az N. lotus fogazott levelei és hosszú szárai a vízfelszín fölé emelkednek, hogy támogassák az éjjel virágzó és délig nyitott fehér virágot.
The genus Nuphar, with about 10 species distributed throughout the Northern Hemisphere, includes the common yellow water lily, cow lily, or spatterdock (Nuphar advena) of eastern North America. The yellow water lily has submerged leaves that are thin and translucent and leathery floating leaves.
The largest water lilies are those of the tropical South American genus Victoria, comprising two species of giant water lilies. The leaf margins of both the Amazon, or royal, water lily (V. amazonica, formerly V. regia) and the Santa Cruz water lily (V. cruziana) have upturned edges, giving each thickly veined leaf the appearance of a large, shallow pan 60 to 180 cm (about 2 to 6 feet) across and accounting for its common name, water platter. The fragrant flowers of Victoria have 50 or more petals and are 18 to 46 cm (about 7 to 18 inches) wide. They open white toward evening and shade to pink or reddish two days later before they wither, to be replaced by a large berrylike fruit.
Water lilies provide food for fish and wildlife but sometimes cause drainage problems because of their rapid growth. Many varieties have been developed for ornamental use in garden pools and conservatories. Two aquatic families related to the water lilies are the water shields and the fanworts, making up the family Cabombaceae. Nymphaeaceae and Cabombaceae are members of the water lily order, Nymphaeales.
