Tartalomjegyzék:
Államférfi és humanitárius
Nansen öregedésével egyre inkább érdeklődött az egyének és a nemzetek közötti kapcsolatok iránt. 1905-ben élénken részt vett a Norvégia és Svédország közötti unió feloszlatásáról szóló vitában. Hozzáállását szavaival lehet összefoglalni: „Minden olyan szakszervezet, amelyben az egy nép korlátozva van szabadságának gyakorlása során, veszélyt jelent és fog maradni.” A norvég monarchia megalakulásakor Nansent kinevezték első miniszterének Londonban (1906–2008). 1917-ben, az I. világháború alatt kinevezték egy norvég bizottság vezetőjévé az Egyesült Államokban, és kielégítő megállapodást kötött az Egyesült Államok kormányával az alapvető kellékek Norvégiába történő behozataláról.
A Nemzetek Szövetségének első ülésén, 1920-ban, a norvég delegációt Nansen vezette, aki haláláig a közgyűlés egyik kiemelkedő tagja volt. 1920 áprilisában a Népszövetség tanácsa Nansennek adta első nagy feladatát, és kinevezte a főbiztost, aki felelős az egykori német és osztrák-magyar hadsereg körülbelül 500 000 háborús foglyának Oroszországból történő hazatelepítéséért. A szovjet kormány nem ismeri el a Nemzetek Szövetségét, de személyesen tárgyalásokat folytatott Nansennel, és 1922 szeptemberében a Liga harmadik közgyűlésére bejelentette, hogy feladata befejeződött és 427 886 háborús foglyot visszatelepítették.
1921 augusztusában a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága felkérte Nansent, hogy tegyen lépéseket az éhínség által sújtott Oroszország számára. Elfogadta, és augusztus 15-én Genfben tartott konferencián, amelyen 13 kormány és 48 Vöröskereszt képviseltette magát, kinevezte az új vállalkozás fõbiztossá. Augusztus 27-én megállapodást kötött a szovjet kormánnyal, amely felhatalmazta rá, hogy Moszkvában megnyitja a Nemzetközi Orosz Segélyszolgálat irodáját. Nansen a Ligának a pénzügyi támogatás iránti kérelmét elutasították, ám magánszervezetekhez való fellebbezéssel és a nagy nyilvános ülések megbeszélésével sikerült összegyűjtenie a szükséges pénzeszközöket.
1922. július 5-én, Nansen kezdeményezésére, Genfben nemzetközi megállapodást írtak alá a „Nansen útlevél” néven ismert elhagyott személyek azonosító kártyájáról. 1931-ben létrehozta a Nansen Nemzetközi Menekültügyi Irodát Genfben (Nansen halála után); elsősorban antikommunista („fehér”) oroszokkal, török örményiekkel és később a náci német zsidókkal törődött.
1922-ben Nansen elnyerte a Nobel-békedíjat; a díjpénzt a nemzetközi segélymunka elősegítésére fordította. A Nansen Nemzetközi Menekültügyi Iroda 1938-ban megnyerte a béke Nobel-díját.
